Tökmag

Tökmag 2010 kora tavaszán sétált be az életembe... Mazsola cicám a szokásos reggeli sétájából bandukolt hazafelé. Lompos farka mögött egy apró lény szökdelt. Szaladtam ki a házból és magamhoz öleltem a maroknyi kiscicát. "Biztos megszökött valahonnan." Vettem magamra még valamit és körbejártam a kertszomszédokat - Mazsola soha nem ment messzebb. Természetesen a 4 szomszéd mindegyike tagadta, hogy valaha is látta volna a picike cicát... Nem maradt más, hazasétáltam a markomban a kicsi cicával... Úgy döntöttem marad. A kinti fedett terasz alatt Mazsola nyári rezidenciáját mutattam meg neki, amit jól kibéleltem, kapott ételt és vizet. Azt mondtuk, ha maradni akar, akkor legyen, de csak kinti cica lesz... (persze mert majd ő nem is fog bejönni, ott ahol a másikat látja bejárni a lakásba....) A lényeg, hogy minden reggel izgalommal mentem a kicsi fonott macskahordozó felé: ott van? elment? És ő ott volt, nagyokat nyújtózott és éhesen kiabált, vagy szaladt is néha elém. Nem telt so